Blog 2015.

Az átverés módszertana

 

Orbán Viktornak megint sikerült egész Európa figyelmét magára vonnia és immár ötödször tudott kimenni az Európai Parlament strasbourg-i ülésére „megvédeni” Magyarország becsületét. Mostanra már kezd kirajzolódni az a módszer, ahogyan az orránál fogva vezeti Európa politikusait és egyúttal bizonyságot ad arról, hogy nemzetének legkiválóbb uralkodója, aki képes eredményesen szembeszállni a sötét erőkkel, az Európai Unió politikusaival. Nézzük meg ennek a módszernek az elemeit kissé részletesebben.

 

1. Először fel kell vetni egy ténylegesen meglévő és egész Európát foglalkoztató problémát, aminek a megoldását még nem sikerült kialakítania az Európai Bizottságnak. Itt fontos szempont még az, hogy ezek a problémák Magyarországot is alapjaiban érintsék, a napi politikai vitáknak szerves részét képezzék, amelyek elválasztják, elválaszthatják egymástól a két szekértábort, azaz a kormányzó pártokat és az ellenzéket. Most Orbánnak sikerült két olyan problémát találnia, amelyek megfelelnek ezeknek a követelményeknek.

 

Az egyik a halálbüntetés kérdése, amelyik nemrég egy fiatal lány kegyetlen meggyilkolása nyomán vetődött fel ismét, ki tudja hányadjára. Ez azért is jó téma, mert amint azt tudjuk, az Egyesült Államok egyes államaiban a halálbüntetés megengedett és élnek is ezzel a büntetési lehetőséggel, azaz nem egy a valóságtól elrugaszkodott javaslat lenne a halálbüntetés visszaállítása. Ez a téma továbbá azért is kitűnő, mert ennek lebegtetésével a Fidesz szélsőséges csoportjainak tesznek egy gesztust és talán a Jobbiktól is elhódíthatnak támogatókat. Tehát ezzel stabilizálni, sőt esetleg növelni lehet a Fideszes tábort, aminek a jelentősége ma nyilvánvaló, hiszen az utóbbi időben több mint egymillió szavazót veszítettek.

 

A másik téma a menekültek problémája, ami egyaránt érinti Magyarországot is és egész Európát. Ez a probléma szintén kiváló, hiszen ezen a téren sincs teljes egyetértés az egyes Uniós országok között. Míg a politikai menekültek problémáját valóban egységesen kezelik, vagyis ezeket befogadják az országukba, addig a gazdasági okokból beáramló alacsony képzettségű és elszegényedett embereket nem mindenki fogadná szívesen. Tehát itt is megvan egyrészt az Unión belüli, másrészt országunkon belüli nézetkülönbség, ami alkalmas arra, hogy megbolygassák a közvéleményt. Orbán itt is okosan manőverezett, mert míg a politikai okokból menekülteket „keresztény emberszeretettől” vezérelve befogadná, addig a gazdasági okokból bevándorlókat az ország nehéz helyzetére való hivatkozással már nem fogadná be. Sőt, mivel törvénytelen úton lépték át a határunkat, ezért börtönbe csukatná, majd kiutasítaná őket. Itt is látható, hogy egyrészt ténylegesen meglévő problémát boncolgat, másrészt ennek felvetésével és lebegtetésével szívességet tesz a hazai ultráknak is.

 

2. Másodszor olyan javaslatot fogalmaz meg, ami érinti, vagy érintheti valamelyik Uniós alapvető jogot. Ezek az alapvető jogok képezik az EU értékrendjét, ezért ha annak feladására tesznek javaslatot, akkor az Unió alapjait rengetnék meg. S ha egy alapjogot mégis feladnának, utána nincs megállás, további alapjogok feladása jöhetne számításba, mígnem az egész Unió értékrendje semmivé oszlana szét. Vagyis nyilvánvaló, hogy ez igencsak érzékenyen érintette az Unió politikusait, és nem lehet azon csodálkozni, hogy azonnal a vérpadra szólították Orbán Viktort, hogy ott adjon számot a tervéről.

 

De Orbánnak éppen az volt a célja, hogy szerepeljen az Unió legfelsőbb fórumán, a parlamentben, és előadhassa azt a pamfletet, amit már korábban alaposan átrágtak és kidolgoztak. Itt is a korábbiakhoz hasonlóan viselkedett. Egyrészt hűségesküt tett az Unió értékrendje mellett, hiszen amint azt korábban is kijelentette, be fogja tartani az Unió jogrendjét. Ezt azért kellett megtennie, mert az egész gazdasági koncepciója az Uniós támogatásokra épült, és ha ez kiesik, akkor becsődöl a gazdaságunk. Másrészt meglebegtette azt a gondolatot, hogy az Uniós alapjogok nincsenek kőbe vésve, azt emberek alkották, és azon lehet változtatni. Tehát ez is egy olyan dolog volt, hogy lehet rajta vitatkozni az Unióban is és persze Magyarországon is, amivel ismét a Fideszes tábor erősítését, vagy növelését lehet elérni.

 

Annyi bizonyos, hogy a Fideszes kommunikációnak egy újabb remekművével állunk szemben, hiszen sikerült egy kis ország miniszterelnökének egész Európában felkavarnia az indulatokat. Egy olyan országról van szó, amelyik gyakorlatilag se nem oszt, se nem szoroz az egész Unió viszonylatában, mégis a közgondolkodás fókuszába került. Már maga az a tény, hogy Orbán Viktor irányíthatja immár ötödjére az európai politikát, egy részsikernek tudható be. Nyilván a teljes játszma még nincs lezárva, Orbán akár még meg is nyerheti ezt a küzdelmet, s ekkor Istenként a mennybe is mehet.

 

2015. 05. 20.

Csodavárás

 

Az utóbbi időben egyre inkább eluralkodik az a meggyőződés, hogy az Orbán-kormány leváltása után gyökeres fordulat áll be a hazai hatalomgyakorlásban és egy egészen új világ veszi kezdetét, amelyikben minden jóra fordul és boldogság töltheti el a honfitársainkat. Egyfajta csodavárás lelkiállapotában szemlélik a mai történéseket és azt gondolják, hogy ehhez csupán a mai korrupt kormányt kell leváltani és a dolgot máris megoldották. Ezért van az, hogy másról sem beszélnek, csupán arról, hogy milyen gazságokat követett az orbáni maffia, és ezt csak és kizárólag a mai baloldali és liberális ellenzék képes orvosolni. Túlzottan egyoldalú megközelítése ez a problémának, ezért indokolt egy kicsit több oldalról is megvilágítani az egész kérdést, mert aztán később a nagy csodavárást a nagy kiábrándulás követheti, holott inkább csak egy önmagunknak felállított ábránd szükségszerű ledőléséről lehet szó. Ha ugyanis a mai tényleges politikai állapotokat megvizsgáljuk, akkor semmiféle csoda nem jósolható meg előre, hanem inkább arról lehet szó, hogy az egyik politikai csoportosulás helyébe egy újabb fog lépni, amelyik lényegi, azaz a politikai rendszert gyökeresen átstrukturáló változásokat nem képes elérni. Ezt a hipotézisemet kívánom az alábbiakban bizonyítani.

 

     További részletek itt olvashatók.                                         

Quo vadis, Hungaria?

 

 

Az utóbbi időszakban látványosan megerősödött a Jobbik támogatottsága, ami azonnal felveti azt a kérdést, hogy miként történhetett ez meg. A kérdés azért is pikáns, mert a Jobbik közismerten radikális párt, amelyik mint ilyen, egyes kérdések megoldásában nem riadna vissza drasztikus lépések végrehajtásától is, ami nyilvánvalóan egyes népcsoportok érdekeit alapvetően sértenék. Tehát nem érdektelen annak megvizsgálása, hogyan sikerült egy ilyen radikális pártnak odáig fejlődnie, hogy mára már a 2018-as választások egyik favoritjának tekinthető. Ezt tágabb és szűkebb összefüggésben érdemes elemezni.

 

További részletek itt olvashatók.

 

 

 

Statisztikám megtekintése